Már nem keresek nagy közönséget. Már nem tervezek zajos, látványos kezdést. Már nem ígérgetek csillagokat, holdakat. Már nem.
Ez a blog nem arra szolgál, hogy megmutassam a világnak, mit írtam. Nincs közönség iránti vágy. Csak én vagyok, aki inkább egy menedéket, egy saját kuckót szeretne, ahol megoszthatóm a történeteimet úgy, ahogy az nekem jó és kényelmes. Ahogy én szeretném, elvárások és nyomás nélkül.
Hosszú évek óta itt vagyok: próbálkozom és elbukom, aztán újrakezdem a kört. Nem először, de talán utoljára… csak egy menedéket szeretnék magamnak és a karaktereimnek. Egy helyet, ahol nem sietek, nem magyarázkodom, ahol csak vagyok. Egyszerűen írok és ezt olyan köntösben mutatom meg itt, amire büszke vagyok, ami elégedettséggel és boldogsággal tölt el, amire jó ránézni.
Ha valahogy idetaláltál és maradsz egy picit, azt megtiszteltetésnek veszem. Ha csak én leszek az egyedüli olvasó, az is rendben van.
Üdv azoknak, akik betértek és nekem is, aki végre elkezdi leírni mindazt, ami az évek alatt benne maradt.
Most kezdődik: lassan kel fel a Nap és itt van egy következő reggel…