A reggel első nesze

Még mindig hajlamos vagyok elsietni az indítást, hamarabb kezdek, minthogy arra ténylegesen készen állnék. Van, amit ennyi idő után se tudunk magunkról levetkőzni…

Ez a hely viszont lassan épül, hiszen főként nekem szól és azt szeretném, ha minden tökéletes lenne az első pillanattól kezdve. Most még csak rendezgetem a mondatokat, helyet készítek a számukra, mint ahogy az új otthonokat kifestik a beköltözés előtt vagy ahogy reggelente kinyitjuk az ablakot, hogy beengedjük a friss levegőt és új napot kezdjünk.

A következő hetekben, hónapokban az Egynyári kaland című regényem fejezeteit fogom megosztani, egyenként, ahogy megérkezik bennem az igény, hogy itt lássam őket. Közöttük pedig fel fognak tűnni olyan apró bejegyzések, amelyek az Egy következő reggel novelláskötet lapjait gazdagítják. Gondolatok, pillanatok, szösszenetek, pár oldalas novellák. Irományok, amelyek közben formálódtak meg és létezni akartak a buborékomban.

Ez még mindig nem a tényleges indulás, nem egy regény kezdete. Csak egy lépés, egy jelzés, hogy valami készülőben van. Valami lassan kibontakozik és az üres sorok lassan megtelnek betűkkel, szavakkal.

A hajnal első sora

Már nem keresek nagy közönséget. Már nem tervezek zajos, látványos kezdést. Már nem ígérgetek csillagokat, holdakat. Már nem.

Ez a blog nem arra szolgál, hogy megmutassam a világnak, mit írtam. Nincs közönség iránti vágy. Csak én vagyok, aki inkább egy menedéket, egy saját kuckót szeretne, ahol megoszthatóm a történeteimet úgy, ahogy az nekem jó és kényelmes. Ahogy én szeretném, elvárások és nyomás nélkül.

Hosszú évek óta itt vagyok: próbálkozom és elbukom, aztán újrakezdem a kört. Nem először, de talán utoljára… csak egy menedéket szeretnék magamnak és a karaktereimnek. Egy helyet, ahol nem sietek, nem magyarázkodom, ahol csak vagyok. Egyszerűen írok és ezt olyan köntösben mutatom meg itt, amire büszke vagyok, ami elégedettséggel és boldogsággal tölt el, amire jó ránézni.

Ha valahogy idetaláltál és maradsz egy picit, azt megtiszteltetésnek veszem. Ha csak én leszek az egyedüli olvasó, az is rendben van.

Üdv azoknak, akik betértek és nekem is, aki végre elkezdi leírni mindazt, ami az évek alatt benne maradt.

Most kezdődik: lassan kel fel a Nap és itt van egy következő reggel…